Láttam már egy-két karácsony brit filmet, de nem figyeltem fel a rám leselkedő veszélyre: céges karácsonyi party, avagy ázzunk el együtt szmokingban és estélyiben.
Hetek óta mindenki teljes lázban ég, ki milyen új ruhát vesz erre az alkalomra. Mintha a filmpremierünk promó-tálására készülnénk Cannesban. Én a magam részéről nem akartam egy vagyont költeni egy olyan ruhára, amiben végigfeszengem az egész estét, majd soha többet nem veszem fel, mert ugye ciki egymás utáni két évben ugyanabban a ruhában feszíteni. Csak ezért céget váltani pedig lehet, hogy nem lenne jó karrier döntés.
De elég nagy volt rajtam a nyomás. Kolléganőim egyik boltból a másikba rángattak, skicceket rajzoltak, hogy milyen ruhát találtak, ami pont nekem lesz jó, mert így meg úgy kiemel, ott pedig pont elfed. Így végül feladtam a küzdelmet és vettem egy egész jó darabot, triplán árleszállítva persze, amiből az egész felsőtestem kilóg. Nem pont ilyenre vágytam, de gyakorlatilag csak olyan fazont lehet kapni, ami deréktól felfele legfeljebb egy pertliből áll. Úgyis olyan meleg van ebben az országban, minek az a fölös borítás.
Miután négy hónapja élek Angliában és a napot csak akkor akkor látom, ha időben felkelek hétvégén, az amúgy sem túl kreol bőröm gollamos árnyalatot kezdett ölteni. Így gondoltam a ruha kedvéért befekszem egy szolláriumba. Az üzletben egy árva lélek nem volt, egy gép fogadott. Addig mahináltam az érintőképernyős recepcióssal, míg az egyszeri 10 perces barnulás helyett sikerült vennem egy tagsági kártyát feltöltve több alkalommal és egy intenzív, UV maximalizáló, mélybarnító, kókuszillatú krémet.
Bementem a kabinba, ahol elkezdtem olvasni, hogy mi a teendő:
- miután levetkőztél,
- kend be magad a hatékonyabb barnulás és a bőröd védelme érdekében,
- takarítsd le magad előtt a gépet,
- ami két percen belül automatikusan elindul.
Áááááá... Már az olvasással értékes másodperceket vesztettem és még rengeteg teendő volt. Próbáltál már 2 perc alatt levetkőzni télen egy 50x50 centi-méteres oduban? Már ez önmagában elég nagy kihívás, de utána még el kell oszlatnod magadon egyenletesen a nyálkás masszát, hogy ne legyél foltos. Majd jön a lényeg, az elötted levő izzadtságát el kell tüntetni az ágyról, mielőtt még a lámpák bekapcsolnak és takarítás közben csíkokat égetnek a retinádra. A feladatot nem segíti, hogy a tisztító spray egy 20 centis láncon lóg az ágy egyik végétől fél méterre és a papír, amivel törölnöd kellene pedig minimális nedvszívóképességgel rendelkezik.
A helyzetkép a következő: meztelenül, valami nyálkás löttyel borítva, messzíről célzol az ágyra, majd (innentől kezdve a biztonság kedvéért már csukott szemmel) mint az őrült próbálod a szert elegyengetni és letörölni, végül egy merész ugrással feldobod magad az ágyra és magadra rántod a sütő fedelét.
Nem csoda, hogy ebben az országban mindenki sápadt. Itt a barnulást semmi sem támogatja...
Utolsó kommentek