Mikor küldtél valakinek utoljára üdvözlőkártyát? Én szerintem 1995-ben egy ausztriai síelés alkalmából. Itt azonban minden sarkon van egy kártyabolt, hogy ki tudják szolgálni az igényeket. Veszett udvariasságukban ugyanis az angolok minduntalan tudatni akarják a másikkal, hogy gondolnak rá, együttéreznek vele, sajnálják, irigylik, szorítanak neki, gratulálnak neki, hiányolják... Gyakorlatilag minden létező emberi érzelemre létezik külön kártya, és aztán ezeknek különböző változatai nemre, korra, művészeti és irodalmi stílusra bontva.
Hetente több ilyen kártya landol az íróasztalomon, amit a titkárnők küldenek körbe, hogy átadás előtt mindenki hozzátegye a maga tömör ámde frappáns üdvözletét a már eleve rányomtatott tömör és frappáns kis üdvözlet mellé. Igen nagy kihívás azonban huszadikként bármi értékelhetőt írni egy félidegen kollégának, ami alá esetleg még a nevedet is oda mered biggyeszteni.
Mit írsz például:
- valakinek arra, hogy 'Sajnáljuk, hogy elmész' ha sosem dolgoztál vele, nem tudod, hogy magától megy vagy küldik, és előtted már öten ötféleképpen megfogalmazták, hogy sok szerencsét!;
- valakinek arra, hogy 'Sok sikert a költözéshez', ha nem tudod, hogy honnan, hova és miért költözik. Egyébként is mi közöm nekem mindehhez?
- végül pedig arra, hogy 'Gratulálunk a bébihez', ha már a 8. hónapban van, azaz attól függően, hogy eredetileg mennyire volt nagydarab legalább 3-5 hónapod volt, hogy gratulálj neki és megvitasd vele a gyermekáldás örömeit és bosszúságait.
Utolsó kommentek