Ott rontottuk el, hogy azon tanakodtunk 6 vagy 7 napra menjünk-e. 10 nap, minimum! De diákoknak, életművészeknek és kitartott munkanélkülieknek az egy hónap sem sok. Amúgy is nagyon ki voltunk már éhezve a kontinentális Európára, ahol széles sugárutak és magas épületek vannak, nyáron meleg van és az ételtől nem csak jól lakik az ember, hanem minden falatát élvezi is, de Barcelona önmagában is fantasztikus. A város mindenkit kiszolgál, bármi legyen is az érdeklődési köre: épitészetileg szenzációs, közel van a hegyekhez, csak felszállsz a metróra és ott a homokos strand, a konyhájuk választékában a zöldség és gyümölcstől a füstölt sonkán és kolbászon át a kagylókig mindent megtalálni.
Gaudí szinte nyomorban élt már élete végén, Barcelona pedig most rongyosra keresi magát a belépődíjakon, mi is otthagytunk egy kisebb vagyont. Bár én nem Gaudíval terveztetném a lakásomat, az épületei nekem túl cirádásak, én pedig az egyszerűség, a szimmetria és a párhuzamos vonalak híve vagyok, de elismerem zsenialitását. Elképesztő, ahogy ablak nélkül természetes fényhez juttatja a szobát, a legutolsó részletekig kidolgoz mindent még a padlástérben vagy a pincében is, a máshol unalmas kéményekből szobrokat farag, a plafon tornádóként csavarodva egy csillárban ér véget és minden mindennel összecseng. Pont ezt a harmóniát hiányolom a La Sagrada Caotica-ból. Gaudí talán jobban tette volna, ha valami olyat tervez, amit még életében be tudnak fejezni, mert így az elmúlt 120 évben mindenki egy kicsit hozzátett. Az íveket szögletes vonalak váltják fel, a falakra kriptogrammák vannak vésve, még 20 év és Jesszus glóriája neon fényben fog világítani.
De számomra Barcelona nem csak Gaudít jelenti. Rendkívül változatos, minden háznak saját arca van, a homlokzatok különböző mintákkal és élénk szinekkel vannak dekorálva, az erkélyek kovácsoltvas vagy kőből faragott motívumai is házanként eltérőek. Este pedig, amikor a boltok bezárnak a lehúzott redőnyökön viccesebbnél viccesebb graffitik virítanak. Ha pedig az ember elfáradt a városnézésben, akkor csak kisétál a korzó végén a strandra és beleveti magát a langyos tengerbe. A homokos tengerparton sok nyugalomra ugyan ne számítsunk, mert irgalmatlan vérszívó maffia épült ki a hasukat süttető túristák kényeztetésére és fél percenként újabb és újabb tagjuk halad végig a parton hangosan kántálva, hogy ’tatuaje, henna’, ¿quieres coco?, ’massaje’, ’cola-fanta-cerveza’ és ott helyben a homokban megmasszíroznak, kitetoválnak, afrofonnak vagy elszaladnak neked a boltba sörért. És jobb, ha az ember hagyja őket elmenni érte, mert minden boltban és étteremben légkondi van átlag minusz 10 fokra beállítva, úgyhogy az emberre két lépés után ráfagy a bőrére hirtelen kicsapódott pára.
Utolsó kommentek