Londonban dolgozni egy hatalmas multinacionális cégnek nagyon mágikusan hangzik, de eddig az ismert okokból kifolyólag tartózkodtam attól, hogy egyáltalán megpróbáljam. Sajnos azonban a válság miatt nehéz Londonon kívül állást találni, én pedig nem szeretném megvárni a válság végét, mert hetek óta a legnagyobb kihívást jelentő projektem, hogy rávegyem Fiala Sárát, húzza már le a löttyedt seggét az edzőterembe.
Nekiveselkedtem hát meg- hódítani a londoni babgyárost. Mondhatom, őrült izgalmas kategóriának tűnt már így előre is. Felültem a 8:50-es (budget-)vonatra és 3.5 óra múlva már Jubilee line-on, 4 óra múlva a Piccadily line-on voltam, és 4.5 óra múlva kiszálltam a Metropolitan line végállomásán. Innen egy taxi 15 perc alatt elröpített a semmi közepére, interjúm hejszínére.
Az út alatt a taxissal a lakásbérleti árakat beszéltük meg, arra az esetre, ha sikerül az interjú. A környéken (pesti mércével talán Vecséshez hasonlítanám) egy egyszobás lakás állapottól függően 800-1000 font körül van. Szerencsés esetben 1.5 óra a belváros BKV-val, kocsival neki se induljon az ember. Persze lakhatnánk a belvárosban is. Akkor a munkába járásra kell szánnom napi 3 órát, egy szobára (egy sokak által lakott lakásban) pedig 800 fontot .
Az interjún 5 óra utazás után és a lakhatási problémák miatt minimális lelkesedéssel alulmúltam önmagam. De boldogított a tudat, hogy 5 óra múlva és 80 fonttal megrövidítve (uti költség + 1 db vánnyadt szendvics + 1 db tejeskávé) már otthon is leszek :(
Utolsó kommentek