Többször hallottam már angolok szájából elhangzani a június-augusztusi időszakra utalva az English summer kifejezést. Teljesen indokolatlan ugyanúgy nevezni a nyarat, mint a környező országok (zommer, der Sommer, sommar), mert csak fölöslegesen megtéveszti az ideutazókat. A májusi napsütést és 20 fok körüli hőmérsékletet már rég elfeledtette velünk a két hónapja tartó monszuni időjárás és a 15 fokos csúcshőmérséklet. Én hívnám inkább English chiller-nek.
De nem csak ebben mutatkozik meg, hogy az angolok nem fogékonyak az apró részletekre. Hiába próbálnak mindent leutánozni, ami a kontinensen olyan kényelmessé teszi az életet, a végén a praktikum valahogy mindig tökéletesen hiányzik a megvalósításból.
Azt hogy képtelenek borsót enni, mert fordítva tartják a villát, azt mindenki tudja. De kezet mosni sem tudnak egy igazit, mert hiába van bevezetve a lakásokba a víz és van bojler, kínosan ügyelnek, hogy a két csap egymástól olyan távolságra legyen, hogy ne tudd a két hőmérsékletű vizet összekeverni. Márpedig a hidegvizesből szinte jégkása folyik, a melegvizes csap alatt pedig egy forró teát gyorsan össze tudsz ütni magadnak.
Az erkély ritka toldaléka a házaknak, inkább a másfél méterszer 5 méteres cső alakú ''kertek'' terjedtek el, de azért előfordul. Vannak házak, amelyeken gyönyörű kovácsoltvas korlátú erkély van. Az ember legszívesebben kitenne egy kis széket, egy kis asztalkával és boldogan olvasgatna a szabad ég alatt. A feltételes mód azonban örök, mert az erkélyekre a legritkább esetben nyílik csak ajtó, többnyire csak egy ablak. Az erkély pedig funkcióját tekintve nem más, mint egy szép, kovácsoltvas dekoráció.
Utolsó kommentek