Az angol öltözködési stílust messziről felismerni. Fő jellemzője a bátorság, azaz merjük felvállalni testi fogyatékosságainkat és dacosan üvöltsük bele a világba.
Mintha az úszógumi erény lenne, az azt viselők rövid topban és csipőnadrágban járnak, mindkettőnek lehetőleg minél szorosabb változatában, hogy kellően hangsúlyos legyen a kibuggyanás hatása. A divatban szakavatottabbak esetében mindezt bőrrepedésekkel az oldalukon tarkítják és ültükben bepillantást egednek két terjedelmes farpofájuk közti csíkra is.
A vékony lábak bő nadrágban harangoznak, a vastagok varrásfeszítően szűkbe vannak préselve. A rövid láb esetében a térdig érő csizma és térdnadrág dukál amolyan Rumcájszosan. Az oszlop lábat forrónacival, a rövid derekat pedig leginkább rövid pólóval emelik ki. A lúdtalp sem probléma, remek kéreg nélküli csizmák kaphatóak, így már a harmadik felvétel után a talp helyett a csizma belső oldalán járnak, egy retardált külsejét kölcsönözve viselőjének. Végül pedig egy ügyesen kiválasztott nyári ruha a tél közepén felfedi milyen fehér is a bőrünk.
Ennyit általánosságban, de természetesen adódhatnak kevésbé elterjedt deformációk, amelyek a fenti rövid ismertetőbe nem férhettek bele. Egyéni kérésre azonban további megfigyeléseket végzek legyen az csapott váll vagy akár bütykös láb itt már biztos, hogy valaki büszkén viseli.
Utolsó kommentek