A nagy brit birodalom hagyatéka a nemzeti bűntudatból fakadó adakozási kedv: ha már uraljuk az egész világot, segítsünk az elesetteken.
Otthon mindenkit annyira sanyargat a sors, hogy az adakozás többynire kimerül egy-egy hajléktalannak odadobott százasban. Itt azonban a 'charity' oltári méreteket ölt. Nincs rendezvény, esemény, TV műsor vagy akár ünnep, amely ne adhatna okot egy kiadós adakozásra.
Az irodában időről-időre toplák péntek van. Nehogy azt higgyük persze, hogy a többség nem toplák hétfőtől-csütörtökig, de ilyenkor szabad farmert is felvenni. A laza viseletért cserébe viszont adózni kell. Egy font az ára, ami aztán valamelyik szamartiánus szervezethez kerül.
Van kérem cseriti fél-maraton is. Rengeteg ismerősöm indul ilyen-olyan futásokon és közben pénzt gyűjtenek valamely általuk választott nemes cél érdekében. Ők megígérik, hogy lefutják, te pedig a megadott linken támogadhatod a mellrákellenes ligát, az agydaganat kutatást vagy éppen a szomszéd macskájának életmentő operációját. Itt már senki sem futkározik csak úgy céltalan. Gondolj csak bele abba a sok elpazarolt kilométerbe a Margitszigeten.
Volt tavaly a Pipacs nap, amikor a háborús veteránoknak gyűjtött a nemzet. Ha adakoztál, kaptál egy pipacs kitűzőt. A hetekig tartó kampány végén már 90%-ban mindenki, beleértve az autókat is (nem vicc!) pipacsba borult. Szerintem a nemzeti kokárdát fele ennyien sem viselik március 15-én.
Most jön a Piros orr nap úgy általában a rászorulókért. Én már megvettem a bohóc orromat, Stella McCartney már megtervezte a hozzá illő cseriti-pólót, amiket már el is kapkodtak a polcokról. Számos angol híresség pedig már nekivágott a Kilimandzsárónak megígérve, hogy megmásszák, hogy mi adakozhassunk. Mi pedig adakozunk és adakozunk és adakozunk, mert így diktálja a birodalmi öntudat. (Főleg az enyém :)
Utolsó kommentek