Széljegyzetek a kávéházból

Az udvariasságnak különböző fokozatai vannak. Az angolok igen magas fokon űzik, bár ezzel gondolom senkit sem leptem meg. Néhány példával azért szeretném megtoldani ezt a közhelyet.

A sofőrök - Londonon kívül mindenütt - nagyon előzékenyek a járőkelőkkel szemben. A gyalogos talán még nem is tudja, hogy azon a zebrán át akar menni, de az autó már megáll felkészülve minden eshetőségre. Aztán megvárja, amíg a gyalogos átér a túloldalra és ott biztonságos távolságra sétált az autótól a járdán, mire újra elindul.

Itt kérem nincsen tülekedés. Szigorúan FIFO rendszert alkalmazva sorban állnak mindig és mindenhol. A busz talán még el sem indult az előző városból, de az emberek már felálltak egy szabályos 15 méteres sorba egyesével egymás mögé, elvágólag a járda vonalával.

Még akkor is, ha valakit azért hívsz fel, hogy egy egyszerű eldöntendő kérdést tegyél fel, szánj a beszélgetésre legalább öt percet, mert először mindenképpen tisztázni kell, hogy ki hogyan érzi magát, milyen az időjárás, valamint a hét eleje felé érdeklődést kell mutatni aziránt, hogy mivel töltötte a hétvégét, a hét második felében pedig hogy milyen terveik vannak a következő hétvégére. Én már többeket összezavartam azzal, hogy rögtön a tárgyra tértem. Attól féltek, valami bajom van, így már vissza is kanyarodtunk az alaphelyzethez, tisztáztuk ki hogyan érzi magát, és a többi, és a többi. Megjegyzem, a beszélgetést lezárni sem sokkal könnyebb...

Az egész úgy kezdődik, hogy még munkahelyi melléked sincsen, de a titkárnő már elkéri a DOB*-odat, amit aztán naivan a legnagyobb részleteséggel megadsz, hátha a fizetési papírokhoz kell.
De ezek után ne lepődj meg, ha kapsz egy születésnapi kártyát, 'Boldog 40. születésnapot' felirattal, amit korábban az egész csapat jókívánságaival együtt aláírt. Valószínűleg egészen addig próbáltál 35-nek tűnni... Ha ettől még nem érzed magad elég kellemetlenül, kerek számok és különleges alkalmak esetén van hogy akár 10 fontot is összekaparnak a kollégáid ajándék címén.

Érdemes a folyosó pletykákat kontroll alatt tartani. Valakinek elmeséled, hogy jövőre férjhez mész, majd el is feledkezel a dologról mindaddig, amíg esküvőd előtti utolsó munkanapon nem kapsz egy újabb üdvözlőkártyát, benne a nagyvonalú 10 fonttal. Nem tudom, az esküvő mely elemét hivatott fedezni. Talán a rizst, amivel megszórnak. Az asztalodat nem tudod megközelíteni a hatalmas lufitól, ami a házasságodat hirdeti, hogy még az utoló könyvelő a harmadikon is veled örülhessen. Végső csapásként pedig az asztalod és egész környéke úszik a konfettiben, úgyhogy a mézeshetekig próbálhatod a papírfecniket a billentyűzet alól kipiszkálni.

Jövőre kereken 30 leszek. Kicsit aggódom...

*DOB: SZD
(Ugye, te is hosszú percekig gondolkodsz, mire rájössz, hogy a születési dátumodra kiváncsi.)

Évzáró bulit tartottunk tegnap este hattól éjfélig angol módra, márpedig itt nincs buli 'téma' nélkül.

Bollywood szellemében mind száriba öltöztünk. Azaz fejenként 4-5 méter anyagot csavartunk magunk köré, az anyag két végét pedig a fixálás érdekében ki a bugyijába, ki a harisnyájába tömködte. Nem tudom, mennyire voltunk autentikusak, de egy biztos, nem tűnt túl praktikus viseletnek.

Hasznos tanácsaim, ha a közeljövőben száriban szeretnél megjelenni valahol: 
Érdemes egy szoknyát alávenni, ha esetleg amikor éppen elegánsan tovavonulnál valaki rálép az anyagra és lefejtődik rólad a ruha, mégse legyél teljesen meztelen.
Lehetőleg ne igyál folyadékot miközben szárit viselsz, mert minden egyes pisilés után kezdheted újra a csavargatást és tömködést, arról nem is beszélve, hogy a szanaszét csúszó vitorla méretű teljességgel kontrollálhatatlan anyagtól rendkívül nehéz célozni.

3/4 órát utaztunk a sötétben oda, majd a sötétben vissza, hogy egy olyan faluban ünnepeljünk, ahol még nem jártunk korábban. Ezzel az erővel az irodában is maradhattunk volna, mert a faluból a szálloda ajtaján kívül semmit nem láttunk.

Ettünk, ittunk, buszraszálltunk, hazajöttünk. Ja, és van 5 méter fölös élénkpiros anyagom. Függönynek jó lesz, kell?

Mielőtt egy angol hazafi beleolvas a blogomba és végleg kiutasít az országból, szentelek egy bejegyzést mindannak, amit szeretek itt Angliában, hogy aztán újra boldogan visszasüppedjek a kényelmes szarkazmusba.

• Szeretem, hogy Oxdordba utazni egy délutáni program;
• Szeretem, hogy minden utcára jut egy Starbucks kávézó;
• Szeretem, hogy utálhatom Londont;
• Szeretem, hogy talán egyszer megtanulok majd angolul;
• Szeretem, hogy a cég pénzén szép lassan bejárom közép-Angliát;
• Szeretem, hogy minden héten hozzájutok az OK! magazinhoz
• Szeretem, hogy minden csütörtökön egyet fizet, kettőt kap koktélakció van a szomszédos pub-ban;
• Szeretem, hogy újra korlátlan hozzáférésem van a Kraft Mac&Cheese-hez (csak itt Cheesey Pasta-nak hívják);

   

Mindazt, amit eddig a világról gondoltál el kell tudnod engedni ahhoz, hogy megértsd az angolokat. Szemezgetnék néhányat a kedvenc angol kifejezéseimből, amit mostanában talultam:

• Tea - késődélutáni vacsora a gyerekekkel (teát nem feltétlen tartalmaz)
• Hard shoulder - leállósáv az autópályán
• Pudding - lángosra hasonlító olajos, ízetlen tészta raguk mellé (gyakori előfordulási helye nálunk a kantinban Yorkshire Pudding néven). De a black pudding például leginkább véreshurka.
• Custard - na, az az amit én vanília puddingnak hívok
• Dial up - kihangsúlyoz
• Mincemeat - kevert szárított gyümölcs, húsnak nyoma sincs benne
• Coffee shop - olyan hely, ahol szendvicseket, héjában sült krumplit, salátát és sültkrumplit kapsz. A tejeskávéjuk ettől még persze lehet finom, de őrölt kávét ne itt akarj venni.
• BOGOF - amíg nem látod leírva úgy érted azt mondják: bugger off (kb: húzz a francba), ami elég meglepő reakció, amikor egy sales-es kollégával beszélgetsz. Valójában az egyet fizet kettőt kap akciót fedi (Buy One Get One Free)

Azt hittem a füvet nyírják, de kinéztem az ablakon és egy "utcaseprő" egy hatalmas hajszárítóval a leveleket fújta a járdáról a járda melletti fűre. Nem egészen értem, hogy a technika alkalmazását itt mi indokolja, mert ugyanúgy kell hozzá egy ember, aki cipeli a hajszárítót, semmivel nem tűnt hatékonyabbnak, viszont sokkal hangosabb és még benzint is fogyaszt. Istenem, de szeretném egyszer szeles időben látni őket munka közben :)

Nem elég, hogy azt autók rossz oldalon közlekednek, de még a lámpát is alternatív módon használják: leginkább nem. Ha van közvilágítás, akkor nem kell, hiszen ott vannak az utcai lámpák. Az autópályán azért általában felkapcsolják, de ott is szigorúan sötétedés után, hiszen a naplemente csodás félhomályában semmi sem indokolja.

Körforgalomból nincs hiány. Szinte minden kereszteződés körforgalomra épül. Van ugyan, hogy a körforgalom közepén lévő kör - néha háromszög (???) - olyan kicsi, hogy egy babakocsit sem lehetne megpörgetni körülötte, de azért a szándékot mindenki érti. A körforgalom gondoltam a lámpákat váltja fel. Na de itt van újgenerációs körforgalom is: körforgalom + lámpa. Amint bejutottál a körforgalomba egy piros lámpa megállít, hogy a kintieknek legyen előnye... De miért???

Te, még egy ilyen beszari népet, mint ez.

Tudod miért nem a fürdőszobában van a mosógép az angol háztatásokban? Mert nincs hova bedugni. Egész Angliában nincs konnektor a fürdőszobában. Merészebb háztartásokban van esetleg olyan, amibe elektromos borotvát vagy fogkefét lehet dugni, de a mienkben még az sincs. Két hosszabbítóval oldottam meg, hogy tudjak hajat szárítani.

A múltkor munkahelyi belső PR kampányom részeként műfű szőnyeggel borítottam be a kantin egyik részét. Már másnap a biztonsági felelősök körberagasztották fekete-sárga csíkos ragasztószalaggal, hogy mindenki figyelmét felhívják a rendkívüli veszélyre.
Az, hogy az elektromos forgóajtó rendszeresen visszafordul miközben nagy svunggal próbálok kijutni rajta és minden egyes alkalommal jól orrbavág, az persze nem probléma.

Az iroda recepciójánál van egy isteni kávézó. Ha helyben iszod meg a kávédat, akkor nem kockáztatod saját és mások testi épségét, de ha már 5 méterre távolodsz a helyszínről, akkor csak egy műanyag kupakkal lezárt poharat vihetsz magaddal, nehogy leforrázd magad, ahogy 'rohansz' vissza az asztalodhoz, hogy dolgozhass...

Budapestről nézve az angol akkor is angol, ha a Friends-et vagy ha az Eastenderst nézed. Beszéled és örülsz, hogy megértenek, beszélnek és örülsz, hogy megérted. Sokszor nem is figyeled mi a forrás, angol és kész. Új szó vagy kifejezés, megtanulod, használod, villogsz. Egészen addig, amíg ki nem kötsz Angliában, amikor rájössz, hogy nem angolul tudsz, hanem használsz angol szavakat is. Aztán egyéni érdeklődéstől függően keversz bele amerikait, ausztrált, skótot és írt. Én személy szerint multikulti hátteremnek köszönhetően még némi franciát is. Végül pedig, csak mert szeretnél gyorsan beilleszkedni, valami elképesztően gusztustalan ál angol akcentussal fejeled meg. A végeredmény, hogy az összes angol koncentrál, hunyorítva erősen fókuszál a szádra és próbálja onnan leolvasni, hogy mit mondasz.
Nem tudom, Te hogy vagy vele, én nem tudok Angol-ul.

Tekintve, hogy Bristolt megválasztották Anglia legélhetőbb városának, amivel egyébként egyetértek, bár más okokból, mindenképpen szeretném elmondani, mit is jelent a recycling, csakhogy mindenki fel legyen készülve, ha ez a típus Magyarországon is felüti a fejét.

Otthon a recycling egyelőre kimerül abban, hogy kerületenként egy helyre lehet zarándokolni a szétválogatott szeméttel, ezért érthető módon nem túl népszerű.

Itt azonban egyszerűen megoldják, hogy érdekelt legyél a recyclingban. Az irodában ez például úgy néz ki, hogy senkinek sincsen szemetese az asztala körül. Amikor megérkeztem a Krafthoz naívan rendeltem egyet magamnak az írószerekkel együtt, de kihúzták a listámról, mert letiltották a személyre szóló szemetest. Így aztán mindenki egész nap gyűjtögeti a szemetét, de bármilyen kreatív is vagy ezen a téren, délutánra már egy rakás szeméthalom tetején ülsz. Ekkor felnyalábolod az egészet, esetemben papírcetliket, fecniket, zsepiket és megszámlálhatatlan félbehagyott mert kihűlt, vagy kihűlt mert félbehagyott kávét, teát és szenvicset. Már a szemeteshez vető úton általában a felét magamra öntöm/kenem.

A sorbarakott szemetesekbe akkurátusan szétválasztod az elemeket. Az elsőbe elhelyezed a papírokat, majd egy másikba a szendvicsmaradékot. Természetesen a szalvétát már korábban gondosan leválasztottad a rászáradt szendvicsről, hogy a papírok közé dobd, miközben a kezedben lévő löttyökkel egyensúlyozol. Majd a pohár műanyag fedelét a műanyagok közé dobod, a lét egy tartályba öntöd, a nagyobb papír poharakat a nagyok közé, a kisebb papír poharakat a kisebbek közé dobod (ezek nem téveszetendőek össze az általános papír szemetessel). És már kész is vagy, feltéve, hogy nem volt nálad műanyag palack, ne ajd isten dobozos kóla.

Valahogy otthon is így kellene, de nekem ez nem megy. A szomszédok viszont lelkesek, úgyhogy mire megjön a kukásautó a házban már nem lehet közlekedni, mert a folyosót elborítják az atomjaira szelektált hulladékok...

A vonatokon sincs ez másképp, de leglább következetesek. Általában elektromos ajtó enged be és ki miután leolvasta a jegyed. De azért minden vonaton van egy kalauz, aki megnézi a jegyed. Bár kétségtelen, hogy este 8 után már nyitva vannak az ajtók és ha van, ha nincs jegyed, mehetsz isten hírével. Szóval, ha ingyen akarsz utazni, csak várnod kell este 8-ig, hogy kisétálj.

Előfordul, hogy a vonatok pontosan indulnak, de akár egy egymegállós szakaszon is le tudják dolgozni ezt a helyzeti előnyt és egy 10 perces szakaszon 20 percet is képesek késni. De legalább nagyon kedvesek és informatívak, mindig bemondják, hogy mi a probléma. Hadd szemezgessek kedvenceimből:

• Egy ló sétál előttünk a sineken és nem tudunk tőle haladni.
• Az előző két megállóból nem tudtak időben elindulni, mert túl sokan akartak felszállni a már amúgyis zsúfolt vonatra és a kalauz nem tudta lebeszélni az utasokat arról, hogy felszálljanak.

Nem csoda, hogy nem dőltek be a 'várják meg a következő vonatot, mindjárt itt lesz és azon rengeteg hely van, kényelmesen lehet majd utazni' szövegnek. Az ember nagyon gyorsan megtanulja, hogy csak az a vonat a biztos, ami már előtted áll.

Viszonylag gyakori jelenség ugyanis, hogy várod a 8:00-as vonatot. 7:55-kor még 'On time' jön. 8:05-kor, már szemérmesen beismerik, hogy a vonat késik, és 8:02-indul. Mikor 8:10-kor még sehol a vonat, akkor megjelölnek egy újabb időpontot, majd egy újabbat, majd 8:29-kor közlik, hogy a vonatot törölték, és nagyon sajnálják a kellemetlenséget, amit a helyzet esetleg okoz, és udvariasan felhívják a figyelmed, hogy a következő vonat 8:30-kor indul 10 vágánnyal arrébb. Erre mindenki felkerekedik és észvesztve rohan, hogy elérje a vonatot.

Én csak azt nem értem mi lesz azokkal a vonatokkal, amiket útközben törölnek és mi lesz azokkal az utasokkal, akik a törölt vonaton várják, hogy Bristolba érkezzenek?

Nem csoda, ha az angolok olyan türelmesek és visszafogottak. Szerintem a természetes kiválasztódás az oka. A lobbanékony természet vagy gyengébb idegrendszer már fiatalon halálos lehet, ha az ember tömegközlekedik.

Először is azt kell az embernek elfogadnia, hogy a menetrend inkább dekorációs elem, semmint információs felület. Érdemes egy negyedórás buszútra egy bő fél órát rászámolni a biztonság kedvéért. Ha esetleg az orrod előtt megy el a busz, biztos lehetsz benne, hogy az összes buszt, ami ugyanazon a szakaszon fut szintén lekésted. Mert hiába lenne 5 különböző busz, ami közül választhatsz, ezek kizárólag karavánban hajlandóak közlekedni, hogy aztán újabb fájdalmas 20 percig ne jöjjön egy sem.

Ha feljutottál a buszra, még messze nem vagy túl a nehezén. A buszjegyet a vezetőnél kell megvennie mindenkinek. Ez csúcsidőben megállónként akár 10 embert is jelenthet, a kényelem kedvéért pedig megállókban nincs hiány.
Itt a gyors továbbhaladást a következők hátráltatják:

• a sofőr lengyel és vagy egyáltalán nem beszél angolul, vagy nem érteni az akcentusát;
• aki felszáll lengyel és vagy egyáltalán nem beszél angolul, vagy nem érteni az akcentusát;
• a sofőr és a felszálló is angol, ez esetben udvariasan érdeklődnek egymás hogyléte felől, mielőtt még bármiféle tranzakcióra sor kerülne;
• a sofőrnél nincs apró és nem tud visszaadni;
• a metró újságot osztogató lány affelől érdeklődik, van-e elég metró újság a buszon, majd igény esetén feltölti a készletet;
• a sofőr valami számomra érthetetlen módon felhalmozott előnyt szeretne ledolgozni és percekig áll egy kihalt megállóban csukott ajtókkal;
• felszáll két marcona kaller és végigjárják a busz két szintjét, mindenkinek ellenőrzik a jegyét, majd még ugyanabban a megállóban leszállnak.

A kalauz szerepét még nem teljesen értem, hiszen jegy nélkül az ember nem is jut túl a buszsofőrön. A 'teljes foglalkoztatottságra' gyanakszom, de hát ez itt mégiscsak kapitali...