Nem csoda, ha az angolok olyan türelmesek és visszafogottak. Szerintem a természetes kiválasztódás az oka. A lobbanékony természet vagy gyengébb idegrendszer már fiatalon halálos lehet, ha az ember tömegközlekedik.
Először is azt kell az embernek elfogadnia, hogy a menetrend inkább dekorációs elem, semmint információs felület. Érdemes egy negyedórás buszútra egy bő fél órát rászámolni a biztonság kedvéért. Ha esetleg az orrod előtt megy el a busz, biztos lehetsz benne, hogy az összes buszt, ami ugyanazon a szakaszon fut szintén lekésted. Mert hiába lenne 5 különböző busz, ami közül választhatsz, ezek kizárólag karavánban hajlandóak közlekedni, hogy aztán újabb fájdalmas 20 percig ne jöjjön egy sem.
Ha feljutottál a buszra, még messze nem vagy túl a nehezén. A buszjegyet a vezetőnél kell megvennie mindenkinek. Ez csúcsidőben megállónként akár 10 embert is jelenthet, a kényelem kedvéért pedig megállókban nincs hiány.
Itt a gyors továbbhaladást a következők hátráltatják:
- a sofőr lengyel és vagy egyáltalán nem beszél angolul, vagy nem érteni az akcentusát;
- aki felszáll lengyel és vagy egyáltalán nem beszél angolul, vagy nem érteni az akcentusát;
- a sofőr és a felszálló is angol, ez esetben udvariasan érdeklődnek egymás hogyléte felől, mielőtt még bármiféle tranzakcióra sor kerülne;
- a sofőrnél nincs apró és nem tud visszaadni;
- a metró újságot osztogató lány affelől érdeklődik, van-e elég metró újság a buszon, majd igény esetén feltölti a készletet;
- a sofőr valami számomra érthetetlen módon felhalmozott előnyt szeretne ledolgozni és percekig áll egy kihalt megállóban csukott ajtókkal;
- felszáll két marcona kaller és végigjárják a busz két szintjét, mindenkinek ellenőrzik a jegyét, majd még ugyanabban a megállóban leszállnak.
A kalauz szerepét még nem teljesen értem, hiszen jegy nélkül az ember nem is jut túl a buszsofőrön. A 'teljes foglalkoztatottságra' gyanakszom, de hát ez itt mégiscsak kapitali...
Utolsó kommentek