Az udvariasságnak különböző fokozatai vannak. Az angolok igen magas fokon űzik, bár ezzel gondolom senkit sem leptem meg. Néhány példával azért szeretném megtoldani ezt a közhelyet.

A sofőrök - Londonon kívül mindenütt - nagyon előzékenyek a járőkelőkkel szemben. A gyalogos talán még nem is tudja, hogy azon a zebrán át akar menni, de az autó már megáll felkészülve minden eshetőségre. Aztán megvárja, amíg a gyalogos átér a túloldalra és ott biztonságos távolságra sétált az autótól a járdán, mire újra elindul.

Itt kérem nincsen tülekedés. Szigorúan FIFO rendszert alkalmazva sorban állnak mindig és mindenhol. A busz talán még el sem indult az előző városból, de az emberek már felálltak egy szabályos 15 méteres sorba egyesével egymás mögé, elvágólag a járda vonalával.

Még akkor is, ha valakit azért hívsz fel, hogy egy egyszerű eldöntendő kérdést tegyél fel, szánj a beszélgetésre legalább öt percet, mert először mindenképpen tisztázni kell, hogy ki hogyan érzi magát, milyen az időjárás, valamint a hét eleje felé érdeklődést kell mutatni aziránt, hogy mivel töltötte a hétvégét, a hét második felében pedig hogy milyen terveik vannak a következő hétvégére. Én már többeket összezavartam azzal, hogy rögtön a tárgyra tértem. Attól féltek, valami bajom van, így már vissza is kanyarodtunk az alaphelyzethez, tisztáztuk ki hogyan érzi magát, és a többi, és a többi. Megjegyzem, a beszélgetést lezárni sem sokkal könnyebb...