A minap vendégségbe voltunk hivatalosak Antoine-hoz, a francia beszerzőhöz. Isteni aszalt szilvával és hagymával tűzdelt sertésszeleteket tálalt sajtos párolt cukkinivel. Szerettem volna valami illő borral érkezni a vacsorára, ami otthon nem okozna nagy problémát.

Még ha nem is vagyok kimondottan borszakértő, azért hosszú évek alapos – elsősorban empirikus – tanulmányozása során megtanultam néhány alapszabályt: nem veszünk sárga színű fehér, illetve piros színű vörös bort, tájjellegűt vagy asztalit, lapos talpú üveget, műanyag dugósat vagy béna cimkés bort sem; két évnél öregebb fehérre kár a pénz, az édes vörös bornál pedig erős a hozzáadott kristálycukor gyanú; kivételek persze mindig vannak, de ha a fentieket betartjuk egy badacsonyi fehérrel vagy vilánnyi vörössel nem lőhetünk nagyon mellé; van egy-két kultikus név, ami szinte már garancia: Figula, Gere, Bock, Gál és biztosan a New Generation is nagyon igyekezik; végül pedig bármennyire szofisztikáltnak tűnik is a Portugieser az csak egy Kékoportó, a Pinot Gris pedig a régi Szürkebarátunk.

Angliában azonban egy jó bort választani már sokkal nagyobb kihívás. Nem meglepetés, de angol bor nem igazán létezik, én pedig nem ismerem a világ összes borvidékét. Vajon a nyugat ausztráliai szőlő jobb, mint a délkeleti vagy a dél-afriakai? Az rendben, hogy Kaliforniában sokat süt a nap, de milyen ott a föld? Chile nagyon egzotikusan hangzik, de ha leszüretelték, bepalackozták, hónapokig hajóztatták és a cimkén 2009 áll, az nem túl jó jel, nemde? És vajon Szeremley Hubához képest hol áll Tim Adams a Clare Valley-ből, vagy a Brown testvérek Dél-Afrikából. A Lindemans féle Bin 65 sem hangzik túl kívánatosan. A legmeggyőzöbb cimkéken ott virít, hogy a ’Tesco által válogatva’, a Tesco-ban pedig mint borszakértő annyira nem bízom, mert a borok mellé ’borpogácsaként’ Mr Porky típusú töpörtyű van kirakva.

Végül egy francia vörös mellett döntöttünk, de csak azért, mert egy szót sem értettünk a feliratból, a ’reserve’ szó nagyon ígéretesnek tűnt, nem Mr Tesco válogatta és az üveg aranyszínű hálóval volt bevonva. Nem tudom milyen volt, mert a vacsora végéig nem bírtam meginni a még aperitívnek kapott fehéret, amit valaki más választott, gondolom hozzánk hasonlóan végső kétségbeesésében.