El nem tudom képzelni, hogy ha itt csak 26%-ot adózom a fizetésemből, akkor hogyan futja az államnak ennyi lelkes rendőrre. Nem olyan szőrös sityakos, piros dzsekis fajtára - asszem olyan csak a mi Erzsikénknek jut -, hanem a hagyományos kék ruhás, bilisapis bobbyk.

A legintenzívebbek hétvégi estéken ahogyan tökéletes csapatmunkában kérlelhetetlenül lecsapnak az önfeledten szórakozó ifjúságra. Egész héten mindenki fegyelmezetten sorban áll, udvariasan viselkedik minden ellenségével, végigül 15 értelmetlen és végeláthatatlan meetinget és még ilyenkor sem engedheti ki a gőzt?

A minap két lábrogyasztás közben arra lettem figyelmes, hogy a dizsi előtt egy ittas fiatalembert egy lovasrendőr kerget és lendületből lekever neki egy taslit, majd pillanatok alatt ott termett hat másik bilifejű és mind egyszerre kezdett el magyarázni neki. Részegen egy emberre koncentrálni is nagy kihívás, nemhogy hatra. Egyébként is, minek ehhez egy lovasrendőr? Feltételezem a ló sem értette, mert unalmában végig bombázta a járdát. Hazafele térdig gázoltunk a tojban. Hogy a srác mit véthetett, nem tudom. Így ránézésre legfeljebb azt tudom elképzelni, hogy európai pop slágert kért a DJ-től.

Egy másik kocsma előtt két srác egymásnak feszült. Mondd már, biztosan rivális focicsapatnak szurkoltak. Nekem szemem sem rebbenne, nem úgy az angol rend őreinek. Még az első igazi pofon sem csattant el, a semmiből máris előkerült két autónyi mezei és két lovasrendőr. A lovakkal keresztbe álltak az utcában szétválasztva a Montaguekat a Capuletektől és megkezdődött a 6/1 arányú dorgálás.

De rend van hétvégén is. Csendes napsütéses vasárnap délután a külvárosban. Sehol senki az utcákon, mindenki Cornwallban sütteti a hasát. Egy szinte üres Burger King parkolóban egy rendőr épp a falhoz állít egy pasast. Biztos Big Mac-et rendelt a Burger Kingben.