Sokat gondolkodtam azon, vajon mi legyen e blog sorsa. A „Széljegyzetek a kávéházból”-t az angliai érkezésem okozta kultúrsokk hívta életre, abban az időszakban, amikor a kávégyártó-óriás asztalait koptattam.
Lévén hogy már Angliában sem vagyok és gőzölgő kávé helyett sör habzik előttem, igazi képzavar lenne itt folytatni.
Abbahagyni pedig csak nem lehet. Amint megcsapja az embert a fékevesztett olvasói imádat szele (értsd: napi 5-10 olvasója is van, többnyire elfogult családtagokból és munkahelyükön a halálos unalom elől végső elkeseredésükben ide menekülő ismerősök szerény tábora) többé már nem tud lemondani róla.
De főleg azért nehéz abbahagynom, mert hazatérésemkor újabb sokk ért. A körülményeskedő, túlontúl udvarias és kínosan mindig a fair-play szabályai szerint játszó Angliával általam szemben állított bezzeg-Magyarország kétségtelen nem esik ezekbe a hibákba. De mindennek megvan az ára. A továbbiakban várlak benneteket szeretettel a kontra-kultúr-sokk ihlette Mutyilanden.
Utolsó kommentek