A férfiak sosem értik, hogy mit kell annyit gondolkodni azon, hogy mit vegyen fel az ember a céges karácsonyi vacsorára, az Eszterék eljegyzési partijára, vagy a Zsófi búcsúbulijára. Nem látják, hogy a lázas készülődés mögött mennyi tépelődés van: vajon Kriszta megint miniben jön mert akkor én sem mehetek nadrágban; vajon mindenki emlékszik, hogy a múltkor is az a kedvenc kis masnis felsőm volt rajtam, mert akkor ciki lenne megint abban megjelenni; milyen kár, hogy a barna cipőm épp a suszternál van, mert a múltkor Anna belesápadt az irigységbe miatta.
Mert mi nők egymásnak öltözünk, a férfiak pedig legszivesebben a kedvenc kitérdesedett és kifakult macinacijukban élnék le az életüket. Kivéve, amikor lemennek az edzőterembe, ami az ő karácsonyi vacsorájuk, eljegyzési partijuk, operaházi gálaestjük. Ott aztán az öltözékek legelképesztőbb arzenáljában pompázva harcolnak az alfa hím címért.
Van, aki egyértelmű utalással ’Superman’ polóban lóbálja a súlyokat. A gladiátortestű szlovén azzal vág erre vissza kaján mosollyal az arcán és 100 kilóval a markában, hogy szétvagdossa trikója nyakát szabadon hagyva domborodó csuklyás izmát. Mások az erőt kiegészítő darabokkal demonstrálják. Egy csúszást gátló kesztyű viselete elszánt arckifejezéssel párosulva gyakorlott body-builderre enged következtetni, mindaddig amíg nyögni nem kezd a padon 5 kilóval a kezében, ami 10 kinyomás után nem kicsúszik, hanem kiesik a kezéből.
A finomkodók kategóriája sem különb. Egyikük az evezőgépen ülve latex sapkát húzott. Gondoltam azért, nehogy a menetszél összekócolja a haját, de később a futáshoz levette. Talán csak nem akarta, hogy a képzeletbeli víz ráfröccsenjen a hajára. Végül pedig van még a jóképű, napbarnított fiatalember, aki mindig a sportöltözék gyártók legújabb fejlesztésű testhezálló darabjaiban pompázik, és átöltözik a bemelegítés után az edzéshez, majd az edzés után a lazításhoz egy óra alatt felvonultatva ruhatára különböző szabású és színű darabjait.
Utolsó kommentek