Tekintve, hogy Bristolt megválasztották Anglia legélhetőbb városának, amivel egyébként egyetértek, bár más okokból, mindenképpen szeretném elmondani, mit is jelent a recycling, csakhogy mindenki fel legyen készülve, ha ez a típus Magyarországon is felüti a fejét.

Otthon a recycling egyelőre kimerül abban, hogy kerületenként egy helyre lehet zarándokolni a szétválogatott szeméttel, ezért érthető módon nem túl népszerű.

Itt azonban egyszerűen megoldják, hogy érdekelt legyél a recyclingban. Az irodában ez például úgy néz ki, hogy senkinek sincsen szemetese az asztala körül. Amikor megérkeztem a Krafthoz naívan rendeltem egyet magamnak az írószerekkel együtt, de kihúzták a listámról, mert letiltották a személyre szóló szemetest. Így aztán mindenki egész nap gyűjtögeti a szemetét, de bármilyen kreatív is vagy ezen a téren, délutánra már egy rakás szeméthalom tetején ülsz. Ekkor felnyalábolod az egészet, esetemben papírcetliket, fecniket, zsepiket és megszámlálhatatlan félbehagyott mert kihűlt, vagy kihűlt mert félbehagyott kávét, teát és szenvicset. Már a szemeteshez vető úton általában a felét magamra öntöm/kenem.

A sorbarakott szemetesekbe akkurátusan szétválasztod az elemeket. Az elsőbe elhelyezed a papírokat, majd egy másikba a szendvicsmaradékot. Természetesen a szalvétát már korábban gondosan leválasztottad a rászáradt szendvicsről, hogy a papírok közé dobd, miközben a kezedben lévő löttyökkel egyensúlyozol. Majd a pohár műanyag fedelét a műanyagok közé dobod, a lét egy tartályba öntöd, a nagyobb papír poharakat a nagyok közé, a kisebb papír poharakat a kisebbek közé dobod (ezek nem téveszetendőek össze az általános papír szemetessel). És már kész is vagy, feltéve, hogy nem volt nálad műanyag palack, ne ajd isten dobozos kóla.

Valahogy otthon is így kellene, de nekem ez nem megy. A szomszédok viszont lelkesek, úgyhogy mire megjön a kukásautó a házban már nem lehet közlekedni, mert a folyosót elborítják az atomjaira szelektált hulladékok...