Széljegyzetek a kávéházból

Ágyban reggeli, index-facebook-blog olvasgatás közben emésztés és csendes teázgatás. E szokásos hétvégi rutinunknak megfelelően (amelytől a hétköznapok csak csekély mértékben térnek el) déltájban kikászálódtunk az ágyból. Ekkor kaptuk az esemest, hogy este pókerparty van nálunk.

Koradélután hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk ez alkalommal a feltálalt snack sushi falatkák lesznek. Életünkben nem csináltunk még sushit, de naívan úgy véltük, a hátralévő 4 óra elég lesz az elkészítésükhöz. Végülis rízst csináltunk már, és a nyers hal előállítása sem lehet túl bonyolult. Röpke két óra alatt bejártuk fél Bristolt és számos boltot mire megfelelő rízshez, ízesítéshez, szép mintázatú lazachoz és tonhalhoz jutottunk, illetve vettünk még éles kést is, amit persze csak elképesztő biztonsági intézkedések árán voltak hajlandóak nekünk odaadni.

Hazatérve nekiláttunk. Nem igazán tudtuk, hogy mennyi rízs kell. Lefőztük majd bekevertünk fél zacskónyit. Ebből lett 8 nagiri, ami azért snack kategóriában is kissé fukar 8 főre. Lefőztük a zacskó másik felét, lett még 8. Persze lehet, hogy kijött volna belőle kétszer ennyi is, de a folyamat során elég nagy volt a selejtarány. A definíció szerint amúgy is ragadós rízs összekeverve a cukros-ecetes-sós ízesítéssel a technokolnál is erősebb emulziót képez, és eltávolíthatatlan bármilyen felületről, amihez már hozzáért. A kis falatkákat kézzel kell előállítani, aminek köszönhetően pillanatokon belül könyékig rízs borított bennünket, majd 5 centis rétegben először csak a konyhalapot, majd a konyhapadlót, amit aztán a vendégek érkezésével sikerült az egész lakásban egyenletesen szétteríteni. Mindeközben kezetmosni felesleges, a víz hatására ugyanis a massza egy vékony, nyálkás filc réteget képez az ember kezén.

Történetesen épp Halloween volt, és élünk már itt annyi ideje, hogy minket is megfertőzött a jelmez-láz. Persze erre sem készültünk rá jobban, mint a sushi-vacsorára így kreatívnak kellett lenni. Én a harmadik adag rízs vásárlása közben kaptam fel egy nagyon csinos macska álarcot (3-tól 6 évesek számára), ami méreténél fogva végül csak a homlokomra fért fel. Gyuri pedig magára húzta egyik ruhámat. A rózsaszín pónilovas, tele csillagos darabot valószínűleg már nekem sem kellene hordanom, mert úgy festek benne, mintha valaki lolitai álmából léptem volna ki, de Gyuri kilógó mellszőre és mélyen dekoltált háta még a nyers halnál is jobban elborzasztotta vendégeinket. De hát erről szól Halloween, nemde?