.jpg)
Mostanában mindenféle vidéki kis repterekről utaztam, mint például Budapest vagy Bristol, ahova úgy látszik, csak kezdő robbantgatók repülnek, mert lényegesen könnyebb átvergődni az ellenőrzési pontokon, mint Heathrown, ahol terrorista legyen a talpán, ha el akarja érni a New York-i csatlakozást.
Bár British Airways-zel és nem fapadossal utaztam Bécsbe - cégköltségen persze – itt is be kell csekkolni on-line, ha van, ha nincs koffered. Három méterre a hagyományos check-in pulttól vár az érintőképernyős sztyuvi – korábbi bejegyzésekből tudjuk, hogy milyen sikeres vagyok az érintőképernyős masinákkal. 10 perc alatt meg is fejtettem, hogy mit kell nyomkodni, hogy kiadja a beszállókártyám, mialatt körülbelül ½ percet spóroltam nekik, mert ezek után ugyanúgy be kellett állnom a sorba, hogy a csomagomat feladjam, illetve hogy túlessek az első útlevél és beszállókártya ellenőrzésen. A check-in pultnál mondta a nő, hogy siessek, mert már csak ¾ órám van felszállni az utolsó buszra, ami kivisz a géphez. Szerettem volna az arcába röhögni, mert nem terveztem duty freeben vásárolni vagy fél vagyonért meguzsonnázni.
Nekivágtam hát és fél km gyaloglás után elérkeztem a következő ellenőrzési pontig, ahol megszabadítottak mindentől, ami folyékony. Ezután jött a hosszú kordonnal elkerített ösvény, ami egyenesen az őrületbe vezet. Némi sorbanállás után második útlevél és beszállókártya ellenőrzés. Haladsz tovább lassan lépkedve a sorban és kezd leesni a tantusz, hogy miért sürgetett az unott hölgy a check-in pultnál. Ezúttal vetkőzés következik: öv és kardigán egy ládába, laptop táskából ki egy másik ládába, végül laptop-táska szigorúan nem ládában a futószalagra. Enyhén pironkodva zokniban, kissé lecsúszott nadrággal begyűjtöm a laptopot, majd felöltözöm. Haladok tovább a sorban, újabb útlevél és beszállókártya ellenőrzés. Mindez idáig egy kordonon belül haladtam tömött sorban, esélyem sem volt letérni a helyes útról. Mégis milyen új információval szolgálhat még az útlevelem? Netán az első ember csak a szemem vágását egyezteti, a második a nemek beazonosítására specializálódott, a harmadik pedig ügyesen állapítja meg az emberek korát ránézésre? Na mindegy, nem érek rá ezen filozofálni, mert még messze nem értem el a célomat. Haladok tovább, és ezúttal a cipőt kell levenni és a futószalagon megröntgeneztetni. Miért nem vehettem le, amikor már úgyis zokniban voltam az imént?
Megyek tovább rendületlen. 10 percem van felszállásig. Nem ettem, nem ittam, nem pisiltem. Nem baj, ott van az 5x5 cm-es szendvics és a 60x60 cm-es mosdó a gépen.
Újabb akadály, duty free shop. Bár itt már nincs kordon, de úgy kanyarítják az utat a boltok között, mint Óz birodalmában a sárga köves utat, hátha elcsábulsz és impulzív módon vásárolsz egy 300,000 Forintos öltönyt, egy Audi coupét vagy egy gagyi hűtőmágnest.
A végső fél kilóméteres táv végén már látom a kapumat és felcsillan a rég elveszettnek látszó remény, hogy esetleg elérem a gépemet. Csak előbb még egy utolsó útlevél és beszállókártya ellenőrzés.
Utolsó kommentek